A kortárs irodalom és irodalomtudomány érdeklődésének
alakulása a Jókai-kutatás mai reneszánszához minden bizonnyal
igen kedvező klímát teremtett: Jókai legkülönfélébb műfajú
szövegei hasonló határhelyzetben születtek, mint amelyet a ma
embere a mediális robbanás, a képek „forradalma” és a
művelődés korábbi rendjeinek az átalakulása közepette átél
vagy elszenved. Jókai hősei és elbeszélői érzékenyen
reagálnak azokra a problémákra, amelyek az ilyen jellegű
változásokból adódnak. Mindaz, ami addig az emberi világ
rendjét és biztonságát láthatatlanul szavatolni volt
hivatott, bizonytalanná, kérdésessé válik: a könyv, az írott
és beszélt nyelv, a nyelv kifejezésre való alkalmassága, az
emberi történetek és karakterek megismerhetősége és
elbeszélhetősége, a képek, szövegek és a világról való
tudásunk viszonya. Azok a kérdések tehát, amelyek az
elektronikus médiumok, az internet korában a mai olvasót és
kutatót foglalkoztatják, a 19. század második felének
körülményei között már mind ott sorjáznak a Jókai-szövegek
világában – pontosabban fogalmazva: ha ma újraolvassuk a
Jókai-szövegeket, saját világunk, mai életünk kérdéseit
láthatjuk viszont bennük.
