A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése és a mobilitás csökkenése világszerte aggasztó
tendenciákat mutat. Magyarországon a közoktatás szegényeket sújtó, feltűnően diszkriminatív
jellege az elmúlt évtizedekben súlyos veszélybe sodorta a társadalmi mobilitást. A
felsőoktatás-politika a belépést nehezítve (minimumpont-emelések, duális tandíjrendszer,
tandíjemelések) és a teljesítményelvet túlhajszolva tovább súlyosbította a helyzetet,
amit a Diákhitel–2 bevezetése sem tudott ellensúlyozni egy olyan környezetben, ahol
az állam felsőoktatás-ellenes propagandát folytat, és közben drasztikusan csökkenti
a finanszírozást. A hibás szabályozás miatt a többletpontok rendszere sem működik
megfelelően. Mindezek miatt a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatók felsőoktatás-beli
részaránya felvételkor jelenleg fél százalék körül mozog, ami a gimnáziumi férőhelyek
tervezett radikális szűkítése miatt várhatóan el fogja érni az abszolút nulla szintet.
A tanulmányban bemutatunk egy általunk indított civil kezdeményezést, a Híd a felsőoktatásba
elnevezésű programot, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a hátrányos helyzetű,
főként roma középiskolásoknak a sikeres egyetemi felvételihez és a diploma megszerzéséhez.
A fő tanulság: viszonylag kevés pénzből és rövid idő alatt még akkor is lehet eredményeket
elérni, ha az általános társadalmi és politikai környezet egyáltalán nem támogató.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: I22, I24.
