A 20. század második felétől elterjedtebbé váló ún. „aszimmetrikus hadviselés” semmilyen
normát, szabályt, megkülönböztetést nem ismer; nem előzi meg sem hadüzenet, sem tárgyalás;
nem akkor, nem ott, nem azokkal az eszközökkel és nem azok ellen a célpontok ellen
vívják, ami ellen, amikor, ahol, ahogy, amivel „normális” esetben egy korábbi háborút.
A szembenálló felek hadikultúrája, katonai potenciálja, haditechnikai és technológiai
színvonala élesen eltér egymástól: egy gerillaharcot folytató gyengébb fél állhat
szemben akár egy szuperhatalommal vagy szövetséggel. Írásunkban az aszimmetrikus hadviselés
egyik eszköze, a „házilagos készítésű” vagy improvizált robbanóeszköz stacioner célpontok
ellen történő alkalmazásakor a védekezéshez, a károk csökkentéséhez felhasználható
néhány technikai megoldást mutatunk be.
