A puha költségvetési korlát gondolatának első felvetése óta eltelt négy évtizedben
sokat haladt előre a probléma megértése. Vitatkozva azokkal, akik csupán a veszteséges
szocialista vállalatok kimentésére szűkítenék le a jelenség értelmezését, a tanulmány
rámutat arra, hogy sokféle szervezetben és formában, a gazdaság sok szférájában felléphet
a szindróma, s pénzügyi baj esetén sokféle eszközt használhatnak kimentésre. Egy-egy
kimentési akció önmagában még nem hozza létre a puha költségvetési korlát szindrómáját,
ez akkor bontakozik ki, ha a kimentés beépül a várakozásokba. Különös figyelmet kívánnak
azok a motívumok, amelyek kiváltják a jelenséget mind a kimentett, mind a kimentő
szervezetben. A tanulmány helyzetjelentést ad a szindróma elterjedtségéről a szocialista
és kaptalista rendszer különböző periódusaiban, illetve különböző szektoraiban. A
szerző kifejti álláspontját normatív kérdésekben, hozzászól a káros hatások ellen
fellépő terápiához. Először a valóságos gyakorlattal foglalkozik, majd kijelöli a
puha költségvetési korláttal kapcsolatos elmélet helyét az eszmék és modellek világában.
Bemutatja, hogyan viszonyul más elméleti irányzatokhoz, többek között az intézményi
és viselkedési közgazdaságtanhoz, az erkölcsi kockázat és az időbeli következetlenség
elméleteihez. Számot ad arról, mennyire terjedt el a puha költségvetési korlát gondolkodási
apparátusa a szakirodalomban; hol tart a közgazdászszakma általi "kanonizálása". Végül
áttekinti a főbb kutatási feladatokat.
