A szimbolikus jelentéstartalmakat hordozó zeneművek előmozdítják a zenén keresztül
kibontakozó teljesebb személyiség és a környező világ kapcsolatteremtését. A szimbólumoknak
az értékátadásban jelentős szerepük van. Erre hívta fel a figyelmet Eliade, Jung,
Sédillot, Jankovics és Tánczos.
Az általános halláspszichológia területén Seashore végzett kutatásokat, aki a zene
emberi életben betöltött fontos szerepét hangsúlyozta, mely által minőségi változások
következnek be. Helmholtz és Stumpf, a hallásjelenségek fiziológiáját és pszichológiáját
vizsgálták. Gyulai zenepszichológiai kutatásai pedig a zeneművek által kiváltott belső
történések megfigyelésére irányultak.
Trevarthen és Nadel kutatásaikban vizsgálják a zeneterápia pozitív hatásait autizmussal
élő gyerekek fejlesztésében. Vizuális szimbólumok használatával az elvont dolgok konkréttá
tehetők, ezért vizuális támogatással a zene is részét képezheti az augmentatív pedagógiának.
Peeters felhívja a figyelmet arra, hogy az augmentatív oktatás nem a végcél, hanem
egy eszköz valami tökéletesebb dolog eléréséhez. Baron-Cohen és munkatársai szerint
a „naiv tudatelmélet”-nek nevezett készség hiányában a folytonos változásban lévő
társas világ érthetetlen az autista embernek. Győri legújabb kutatásaiban azonban
felhívja a figyelmet arra, hogy a „naiv tudatelmélet” sérülése az autizmussal élő
embereknél változó képet mutat, s jól funkcionáló autisták rendelkezhetnek komplexebb
tudatelméleti képességgel. Ez a változatosság Győri szerint azt jelenti, hogy a viselkedéses
teljesítmény mögött éppúgy találhatunk viszonylag megőrzött kompetenciát, mint kompenzációs
mechanizmusokat. Ebből az a gyakorlati következtetés vonható le szerinte, hogy érdemes
fejleszteni természeteshez közeli helyzetekben a "valódi", alapvető kompetenciát is.
A rugalmasabb gondolkodás kialakításában, a társas világba való beilleszkedésben tehát
segíthet, ha elvont dolgokat is közvetítünk autizmussal élő gyermekeknek. Így a zene
által közvetített érzések, gondolatok fejleszthetik tudatelméleti képességüket, mely
segítheti a közösségbe való beilleszkedésüket.
A kutatásunkban arra keressük a választ, hogy a zene milyen szimbolikus formákban
jelenhet meg egy autizmussal élő gyermek-csoport életében?
A kutatás célja annak bizonyítása, hogy a zene szimbolikus formáinak alkalmazása motiválhatja
az autizmussal élő gyermekeket csoportos tevékenységben való részvételre.
A kutatás egyrészt kvalitatív módszerrel, azon belül tartalomelemzéssel történik,
másrészt egy pedagógiai kísérlet elvégzésével és elemzésével. A kutatás eredményezheti
az óvónők, gyógypedagógusok munkájának segítését autizmussal élő óvodáskorú gyermekek
integrációjában.
A kutatás relevanciája a zenei jelenségek által kiváltott pozitív hatások, melyek
a gyermek pszichoszomatikus erőinek harmonizálása folytán megnyitják a közösségi létformába
való beilleszkedés útjának csatornáit.
