Témánk egy sor akut és nagyon is aktuális probléma körül forog, melyhez a hazai szakma
színe-java próbált már egy kicsit hozzátenni, de a város - regionalizmus - önkormányzatiság
immáron örökösnek tűnő harcára egyelőre a gyakorlatban is követendő minta még nem
született. A hazai helyzetet némiképp finomítja az a tudat, hogy egész Európában nem
alakult még ki egységes koncepció.
Ha körbenézünk magunk körül, a világra a globalizáció, a nemzetközi kereskedelem kiterjedtsége
és a multinacionális vállalatok nagy mértékű befolyása jellemző. E tényezők mellett
a gazdaság piaci szereplői között foglalnak helyet a nagyvárosok, melyeket a világméretű
gazdasági verseny felértékelt, a termelés színtereivé váltan gazdasági erejüket, méreteiket
kihasználva próbálnak versenyképesek maradni. Hatalmas, összefüggő térségek ezek,
kiterjedt agglomerációkkal.
A regionalizmus esetében a versenyképességről beszélni már nem ilyen egyszerű. Egyes
újkori elméletek tagadják, hogy egy térség esetében értelmezhető a versenyképesség,
míg mások abszolutizálják a kettő közötti kapcsolatot. Összefüggéseit tekintve az
evolucionalista közgazdaságtan nézetei állnak a szerzők ízléséhez legközelebb. Ebből
a tőből fakadhat a város önmagával és környezetével való harmonizációja, akár a jól
kiépített infrastruktúrákat, az élhetőbb környezetet vagy éppen –mint előadásunkban
is kitérünk néhány szó erejéig- a városi veteményeseket helyezzük nagyító alá.
Versenyképesség alatt a legegyszerűbb megfogalmazásban a tartós gazdasági fejlődés
képességét értjük, mindezt egy vállalat, város, vagy legyen az egy térség csupán pénzzel
és eszközökkel képtelen elérni. Minden fejlődés mögött ott van az ember, aki, ha jó
szakember és szorult belé némi morális és etikai érzék, tudásával, tapasztalatával
képes bármilyen problémával szembenézni. A városok pedig köztudottan – költői megfogalmazással
élve – a találkozások kitüntetett színterei, ahol a jó szakemberek igen nagy számban
fellelhetőek. Ahol az ilyen mértékű tudás koncentrálódik, ott jelen van a high-tech
ipar, növekednek a jövedelmek és egy empatikusabb élettér alakulhat ki.
Az előadás kitüntetett figyelmet fordít az önkormányzatok formális és informális csatornáinak
meglétére vagy éppen meg nem létére. Itt gyakorlatilag a hagyományos bürokratikus-adminisztratív
közigazgatás és a kreatív városrégió-kormányzás koncepciója kerül egymással összehasonlításra.
A hazai helyzet értelmezése pedig lehetetlen az európai példák megemlítése nélkül.
Európa szívében élünk, és nem alkotunk külön testet tőle, s az így kialakult kontrasztok
felmérése csupán egy hosszú tanulási folyamat első lépése.
