A dolgozat a környezeti hangok hatását vizsgálja az absztrakt és
a konkrét nyelv megértése során. Egyes mondatok, mint például „A
riporter beharangozta a hírt”, olyan kifejezéseket tartalmaznak,
amelyek egy specifikus környezeti hangra utalnak valós
hangesemény hiányában. A kérdés az, hogy környezeti hangok
észlelése befolyásolja-e az ilyen fiktív hangra utaló elvont
értelmű mondatok feldolgozását, illetve hogy a mondatok
megértésének szükségszerű előfeltétele-e a hangesemények
reprezentációjának aktiválódása. Az első kísérletben a
résztvevők konkrét és absztrakt hangot kódoló mondatokat
olvastak számítógép képernyőjén, miközben négy különböző típusú
hangingert hallottak: például „A sajtó a vészharangot kongatta”
absztrakt mondat olvasása közben egy kongruens hangot
(‘harang’), egy inkongruens hangot (‘dob’) vagy egy kategórián
kívüli hangot (‘nevetés’) hallottak, vagy hang nélkül olvasták a
mondatokat. A feladat az volt, hogy értelmességi ítéleteket
hozzanak az olvasott mondatokról. Az eredmények azt mutatják,
hogy a konkrét mondatok feldolgozása szignifikánsan gyorsabb a
kongruens feltételben, mint a inkongruensben, az absztrakt
mondatok olvasására viszont nem hatottak eltérően a hangingerek.
A második kísérletben egy másik kísérleti csoport szintén hangot
kódoló mondatokat olvasott szavanként önütemezett módon. A
kritikus hangingerek ebben a kísérletben az ige olvasásának
pontján kerültek bemutatásra. A feladat az volt, hogy a
résztvevők ellenőrző kérdésekre válaszoljanak minden próba után.
A mondatok olvasása a kongruens feltételben nem tért el az
inkongruens feltételtől sem a konkrét, sem az absztrakt mondatok
esetén. A kategórián kívüli hangok viszont mind a konkrét, mind
az absztrakt almintában lényegesen lassították a mondatolvasást
a hang nélküli feltételhez képest. A két kísérlet eredményei
arra mutatnak rá, hogy a fiktív hangeseményeket tartalmazó
mondatok sekély feldolgozása specifikus hangreprezentációk
aktivációja nélkül történik.
