Lakáspolitika Budapesten, 1950–1959

Kocsis, János Balázs [Kocsis, János Balázs (Szociológia), szerző] Szociológia és Kommunikáció Tanszék (BME / GTK / TI)

Magyar nyelvű Tudományos Szakcikk (Folyóiratcikk)
Megjelent: MÚLTUNK - POLITIKATÖRTÉNETI FOLYÓIRAT 0864-960X 2009 (3) pp. 83-122 2009
  • Történettudományi Bizottság: A
  • Nemzetközi és Fejlődéstanulmányok Doktori Bizottság: B hazai
  • Politikatudományi Bizottság: B hazai
Azonosítók
A budapesti lakáspolitika a háborút követő gyors újjáépítést követően források és prioritások híján megfeneklett. A korszak legégetőbb gondja nagymérvű lakáshiány volt, melynek kezelésére megfelelő eszközök és elképzelések nem álltak rendelkezésre. Az évtized első éveit a szocialista modellre való gyors áttérés és a források hiánya miatt a negatív lakáspolitikai eszközök, azaz a kereslet mesterséges csökkentése, kínálatnak érdemi új építés nélküli növelése, azaz az államosítás, lakáselosztás, társbérleti rendszer kialakítása, kitelepítés, lakásszétválasztás jellemezte. Sztálin halálát követő átalakulások érintették a magyar, benne a budapesti lakáspolitikát is; így az évtized második felében megindultak az új állami építkezések is, de az évtized elején kialakult keretek alapjaiban változatlanok maradtak. A magánlakások építésének hivatalos megítélését a korszakban kettősség jellemezte: a szocialista társadalomban elhalásra ítélte az ideológia, de a pragmatikum megtartására, évtized végére már támogatására vitte a vezetőséget.
Hivatkozás stílusok: IEEEACMAPAChicagoHarvardCSLMásolásNyomtatás
2021-05-06 21:28