A különböző hatalomforrások tehát a nómenklatúra érvényesítésén keresztül,
beosztásokba való bekerülés révén voltak kiaknázhatók. Ebben a rendszerben csak
valamilyen - a hatásköri listán szereplő - pozíció adhatott akárkinek is hatalmat
a
társadalmi cselekvések során. A nómenklatúra kiépítésével és működtetésével
gyakorlatilag nem volt olyan beosztás (és ezzel olyan személy), amelyet (és akit)
ne
lehetett volna valahogy "fentről" elérni. Ez a rend tehát kivételes hatalmat adott
a
"kinevezők" kezébe. Ezzel persze korántsem akarjuk azt állítani, hogy minden
hatalom az uralom csúcsán lévő politikusok kezében összpontosult volna, sőt.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a felül levők több szempontból és több területen
jelentős hatalmi deficittel rendelkeztek az "alárendeltjeikkel" szemben. A politikai
uralom terén azonban nem így volt a helyzet, ott a mindenkori politikai vezetők
szinte kizárólagos hatalommal bírtak - nagyon jelentős részben épp' a
nómenklatúra érvényesítésén keresztül. A bolsevik uralom a nómenklatúra
létrehozásával tulajdonképpen egyfajta történelmi nóvumot teremtett. Létrehozta
azt a saját, csak rá jellemző hatalomgyakorlási elvét, amit röviden úgy
fogalmazhatunk meg: "oszd be és uralkodj!"
