A szovjet-típusú politikai rendszerek elemzői sokat foglalkoztak a politikai
hierarchia csúcsára, a Politikai Bizottságba és a KB Titkárságába bekerült
politikusok jellemzésével, tipizálásával. Karriertípusokat állítottak fel ezen
személyek körében, patrónus-kliens viszonyok keresésével próbálták a politikai
felemelkedéseket, karriereket magyarázni, vagy éppen a PB-tagok által betöltött
pozíciók eloszlását figyelve kínáltak alternatív (kiegészítő) történelem-magyarázó
lehetőséget az "egyének szerepét túlhangsúlyozó" megközelítések mellett. Rövid
tanulmányunkban azt szeretnénk szemléltetni, hogy e megközelítési módok
egyrészt adott történelmi feltételek között, tehát csak korlátozottan bírnak leíró-
magyarázó erővel, másrészt - részben a fentiek miatt is - csak párhuzamosan,
egymást nem kizáró módon alkalmazhatók. Két alapvető kérdésre szeretnénk
választ kapni, melyek szorosan összefüggenek, de mégsem azonosak egymással:
1.) Milyen karriertípusokat alkothatunk a csúcsra jutott vezetők körében? 2.) Milyen
utakon, mobilitási csatornákon keresztül jutnak a legfelső szintre ezek az
emberek?