Données nouvelles sur les hypocéphales

Mekis, Tamás [Mekis, Tamás (egyiptológia), szerző]

Magyar és Francia nyelvű Tudományos Szakcikk (Folyóiratcikk)
Megjelent: KÚT 1589-1445 VII (2) pp. 34-80 2008
  • Történettudományi Bizottság: A
Azonosítók
  • MTMT: 2278424
A cikk, egy a Későkorban megjelent temetkezési melléklet egy rövid korszakra, az i.e. III századra kiható fejlődésének menetét mutatja be. A hypokephál, fejalátét, megjelenését tekintve egyelőre bizonytalan datálású. Használata Felső-Egyiptomban Thébára, Abüdoszra és Akhmimra terjedt ki. Tulajdonosi köre az Amon, Ozirisz és Min papság illetve ezen istenek templomi kiszolgálói körére szűkül, megtartva ezáltal viszonylag szűk körű használatát. A hypokephál egy olyan profilaktikus amulett, melynek anyaga leggyakrabban cartonnage, bronz vagy lenvászon, kevésbé gyakori előfordulású a papirusz, arany vagy éppen fa. A korongok átmérője 8 és 23 cm között változik. Jelen tanulmány a fekete-sárga színkódot viselő, bitumen hátterű cartonnage korongok típusát veszi górcső alá, és próbálja meghatározni azok helyét a hypokephálok fejlődéstörténetében. Az általam összegyűjtött korongok között tíz olyan példány van, mely ennek a technikai kritériumnak megfelel. A kiválasztott színkód nem egyedülálló a halotti mellékletek között, (kanópusztartó-ládák, Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobrok, koporsók meghatározó színkódja is) melyeket a Ptolemaiosz-kor elejére becsülnek. Ebbe a sorba illeszkednek a fekete hátterű sárga okkerrel megrajzolt korongok is. A színkód több szempontból is vizsgálható, a fekete, a halál, vagy mint Egyiptom termékeny fekete földje és így az újjászületés szimbólum is, ugyanezt a gondolatsort követve a túlvilág és a túlvilág újjászülető urának, Ozirisznek színe is egyben. A sárga az arany, a gazdagság színe, az egyiptomi felfogásban az istenek húsaként értelmezhető. A hypokephálok szemszögéből vizsgálva a színkód talán a sötétbarna bronz hypokephálok színét utánozza, melyeknek felületén arany berakás jelenik meg. Ez az értékelés látszik a legkézenfekvőbbnek, ha arra gondolunk, hogy a legkorábban XXX. dinasztia idejére becsült korongok anyaga is bronz volt. Szerencsések vagyunk a fekete-sárga korongok előkerülését illetően, hiszen számos példány “in situ” vagy legalábbis kontextusból ismert. Éppen ezt kihasználva igyekeztem összegyűjteni és rendszerezni az eseteket Thébára és Akhmimra vonatkoztatva. Jelen ismereteim alapján, olyan kontextusából ismert korongok, melyeket a szóban forgó színkód jellemez, nagy valószínűség szerint az i.e. III. században lehettek használatban. A tanulmányban tárgyalt példák, Hornedzsitef, a Neszmin család, a PUM II-es számú múmia és Pahezi hypokephálja is ezt az állítást igazolja. Mivel azonban nincsen két teljesen egyező korong, mindegyik egyedi munka, nehéz mindegyikre igaz általános megállapítást találni. A színkód, a jelenetekben bekövetkezett változás, az egyszerűsödő illetve átalakuló szöveg (áldozati formulák, a címek sorolása), olyan kritériumoknak mutatkoznak, melyek meghatározzák a III. század végén készült korongok típusát. A stílus azonban eddigi kutatásaim szerint nem vált általánosan elterjedtté, hiszen ahogy az tapasztalható például a Neszmin család tagjai esetében is , párhuzamosan léteztek a korábbi sárga alapú fekete tintával megrajzolt korongok is (Hornofer, Paheb). A fekete korongok használata a III. századot követően már nem mutatható ki, az ikonográfiában jelentkező újítások azonban kihatással voltak a II. századra keltezhető korongokra is, melyek ismét visszatérnek a sárga hátterű fekete tintával megrajzolt típushoz.
Hivatkozás stílusok: IEEEACMAPAChicagoHarvardCSLMásolásNyomtatás
2020-09-26 20:07