A tanulmány a gazdasági adatok elemzésében egyre elterjedtebb módszer, a független
komponens analízis (ICA) elméleti hátterét és empirikus vizsgálatát mutatja be. Az
ICA képes több, egymással korreláló adatsort olyan komponensekre szétválasztani, melyek
egymástól a lehető legnagyobb mértékben függetlenek, és melyek lineáris kombinációjaként
felírható az eredeti adatsorok mindegyike. A módszer tehát lehetőséget nyújt az adatsorok
alakulását befolyásoló rejtett komponensek elkülönítésére. A szerzők az elméleti háttér
bemutatása után először néhány összehasonlító vizsgálatot végeznek az ICA és a nála
gyakrabban használt főkomponens analízis (PCA) között, majd részletesebben vizsgálják
az ICA tulajdonságait a rendelkezésre álló adatok száma, dimenziója és függőségi viszonyai
tekintetében. Végül néhány példát mutatnak be a módszer alkalmazási lehetőségei közül.
