A tanulmány a felsőfokú végzettségű magyar munkavállalók munkaerő-piaci helyzetét
elemzi. Két szempont bekapcsolásával egészíti ki az irodalom eredményeit. Egyrészt
nemzetközi összehasonlításban vettük szemügyre a felsőfokú végzettségűek fontos munkaerő-piaci
indikátorainak (bérprémium és munkanélküliség) alakulását. Azt találtuk, hogy nemzetközi
összehasonlításban mind a bérelőny, mind a munkanélküliség szempontjából a magyar
felsőfokú végzettségűek helyzete igen kedvező. Másrészt a kilencvenes évek közepétől
a kétezres évek közepéig megvizsgáltuk az iskolai végzettség és a foglalkozások iskolai
végzettségi követelményeinek egymáshoz igazodását. Az illeszkedés legfontosabb indikátorát
(a felsőfokú végzettségű munkavállalók közül felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásokban
dolgozók aránya) tekintve azt látjuk, hogy az illeszkedés az időben javul, és hogy
az üzleti szektorban a változások kevésbé dinamikusak, mint a költségvetési szektorban.
Végül, tényezőkre bontás segítségével azt elemeztük, vajon az illeszkedés javulása
mögött meghúzódó két (allokációs és átsorolási hatás) közül melyik az erősebb, s azt
találtuk, hogy az illeszkedés javulása elsősorban annak tudható be, hogy a munkáltatók
egyre több foglalkozást tekintenek felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásnak,
azaz hogy adott foglalkozások iskolai végzettségi követelményeit a korábbiakhoz képest
magasabb iskolai végzettséggel azonosítják.
