Munkám során az iharkúti (Bakony) késő-kréta gerinces lelőhely kétéltű faunájának
átfogó taxonómiai, funkcionális anatómiai, tafonómiai, paleoökológiai és paleobiogeográfiai
vizsgálatát végeztem el.
A mikrogerinces maradványok üledékből való kinyerésére tovább finomítottam FREEMAN
(2010) módszerét, melynek, ezáltal megnőtt hatékonysága, környezetkímélő és a terepen
is könnyebben használható lett.
Kimutatható volt a lelőhelyről Albanerpetontidae család (Allocaudata) jelenléte, melyen
belül cf. Albanerpeton A és B taxonok volt elkülöníthetők. Ezek közül a cf. Albanerpeton
B az eddig ismert legnagyobb méretű Albanerpetontidae. Az Anurak mindhárom alrendjének
(Archaeo-, Meso- és Neobatrachia) képviselői megtalálhatóak a lelőhelyen. Két békacsalád,
a Discoglossidae és a Pelobatidae jelenléte is bizonyítást nyert. A Discoglossidae
családon belül új genus új faj, a Bakonybatrachus fedori került leírásra. A Neobatrachiakat
egy család szinten nem besorolható új genus és faj, a Hungarobatrachus szukacsi képviseli.
A morfológia alapján elkülönített Hungarobatrachus szukacsi var. A és B változatokat
az izombenyomat-vizsgálat alapján nem indokolt új fajokként elkülöníteni. Az eltérésük
nagy valószínűséggel egyedfejlődési különbségekből ered.
A békák mozgásmódjainak vizsgálata során sikerült kimutatni, hogy a Bakonybatrachus
bár hasonló izomfelépítésű, mint a többi Discoglossidae, de azoknál erőteljesebb combfeszítő
izommal rendelkezett, tehát valószínűleg jobb úszó és ugró volt. A Hungarobatrachus
izomzata az iliumának morfológiájával összhangban rendkívüli mértékben specializált
lehetett. Hasonlóságot mutat a jól ugró Ranidaé, és a jól úszó Pipidae békákéhoz egyaránt,
de nagymértékben eltér az úgynevezett szemiakvatikus békák csípőizom-rendszerétől.
Az anatómiai bélyegeik és a recens analógiák alapján az egykori iharkúti ártéri területen
különböző életmódokhoz alkalmazkodott kétéltűek éltek.
Az iharkúti kétéltű fauna összetételét összehasonlítva az irodalomban fellelhető paleobiogeográfiai
adatokkal jól látható, hogy kevert, laurázsiai és gondwanai eredetű elemeket is tartalmaz.
A gondwanai eredetű Hungarobatrachus (Neobatrachia) a csoport legidősebb előfordulása
az európai kontinensen.
Abstract
In this work a detailed study on taxonomy, taphonomy, palaeoecology, palaeobiology
and palaeobiography of the lissamphibian fauna from the Late Cretaceous (Santonian)
Iharkút locality (Bakony Mts, Hungary) is elaborated.
I have improved Freeman’s (2010) method of extraction of microfossils from screen
washed deposits. My new technique is more effective, environmentally sound and it
is easier to use in the fieldworks.
By taxonomical studies the presence of the family Albanerpetontidae (Allocaudata)
was demonstrated. In this family two species cf. Albanerpeton A and B were separated.
The cf. Albanerpeton B is the largest known albanerpetontid. Anuran remains from the
locality represent three suborders of Anura (Archaeo-, Meso- and Neobatrachia). The
Bakonybatrachus fedori novum genus et species is assigned to the family Discoglossidae
and the Hungarobatrachus szukacsi novum genus et species (family incertae sedis) probably
belongs to the Neobatrachia. Based on the morphology and the muscle insertations of
the ilia two more variations of the Hungarobatrachus szukacsi (var. A and B) could
be distinguished. They were more probably of different of age. There are also indetermined
frog remnants from Discoglossidae and Pelobatidae.
Study on the locomotory techniques of the iharkutian frogs managed to demonstrate
that the pelvic musculature system of Bakonybatrachus is similar to other discoglossids,
but its m. iliacus internus (pars externa) was more robust, consequently it was better
swimmer and jumper. The pelvic musculature system of Hungarobatrachus is extraordinary
altered in tune with the morphology of its ilium. It shows similarity equally with
the good jumper ranids and the strong swimmer pipids as well but it differs strong
from the pelvic musculature system of the semi-aquatic frogs.
Based on theirs anatomical characters and on recent analogies the amphibians from
Iharkút may have been linked to different habitats of the formed river system.
The composition of the Iharkutian amphibian fauna shows mixed origin with both Laurasian
and Gondwanan taxa. The Gondwana related Hungarobatrachus is the earliest appearance
of the neobatrachians in Europe.
