Tanulmányunk országosan reprezentatív adatokra támaszkodva mérhetővé teszi a roma
fiatalok készségbeli lemaradásait, és megpróbál számot adni e lemaradások valószínű
társadalmi okairól. A kompetenciamérések olvasás-szövegértési és matematikai teszteredményei
alapján a nyolcadik évfolyamos roma tanulók lemaradása tekintélyes; éppen akkora,
mint amekkora a hasonló korú fehér és fekete bőrű diákok közti különbség volt az Egyesült
Államokban az 1980-as években. A lemaradások mögött nem etnikai sajátosságok, hanem
társadalmi összetételbeli (jövedelmi, iskolázottsági és lakóhelyi) különbségek állnak.
A roma tanulók társadalmi hátrányai - az egészségi állapot kisebb, de nem elhanyagolható
szerepe mellett - döntő részben két közvetítő mechanizmuson keresztül válnak tanulmányi
lemaradásokká: a roma tanulók otthoni környezetükön belül kevésbé jutnak hozzá a készségeik
fejlődéséhez fontos erőforrásokhoz, iskolai pályafutásuk pedig rosszabb minőségű oktatási
környezetben történik. A családi nevelési környezeti hátrányokat magukat is nagyrészt
az életkörülmények alakítják. Az iskolai hátrányok nagyobb részét is az alacsony társadalmi
státus magyarázza, de a roma tanulók esetében erre még további hátrányként rárakódik
az etnikai szegregáció hatása is. Az eredmények alapján a szegénység enyhítése mellett
megfelelően célzott és szervezett szakpolitikai intézkedések is enyhíthetik a szegény
sorban élő roma és nem roma gyermekek lemaradását.
