Az elektromágneses túlérzékenység jelensége az empirikus eredmények tükrében

Szemerszky, R [Szemerszky, Renáta (pszichofiziológia), szerző] Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet (ELTE / PPK)

Magyar nyelvű Tudományos Összefoglaló cikk (Folyóiratcikk)
  • Pedagógiai Tudományos Bizottság: A
  • Pszichológiai Tudományos Bizottság: A
  • Szociológiai Tudományos Bizottság: B
  • SJR Scopus - Neuropsychology and Physiological Psychology: Q4
Azonosítók
Az elektromágneses túlérzékenység (electromagnetic hypersensitivity — EHS) a modern korral együtt járó egészségi problémák egyik tipikus képviselője, lényegében a működő elektromos eszközök és berendezések közelében észlelt kellemetlen közérzetet és nem-specifikus tüneteket takarja. Jelen narratív összefoglaló áttekinti a jelenség definiálásával, diagnózisával és terápiájával kapcsolatos legfontosabb problémákat, a különféle magyarázó elméleteket, valamint az azokat alátámasztó empirikus eredményeket. A leginkább elfogadott megközelítés szerint az EHS esetében az idiopátiás környezeti intolerancia (idiopathic environmental intolerance — IEI) egyik válfajáról van szó, ahol az ok-okozati viszonyok még nem világosak. Bár az elektromágneses terek és sugárzások közvetlen hatása („toxikogén” megközelítés) sem kizárható, a legtöbb bizonyíték a „pszichogén” eredet mellett szól. A tünetek ál-expozícióval is kiválthatók, a betegekre fokozott szomatizációs és szomatoszenzoros amplifikációs hajlam jellemző, ezért a jelenséget sokan a nocebo-hatással kapcsolják össze. Összességében elmondható az, hogy egy tipikusan multikauzális, csak biopszichoszociális megközelítésben megragadható és kezelhető problémáról van szó.
Hivatkozás stílusok: IEEEACMAPAChicagoHarvardCSLMásolásNyomtatás
2020-11-27 18:09