A Tarna vízgyűjtő Kápolna feletti részén összesen 12 vízfolyás 22 felmérési helyszínén
vizsgáltuk a halegyüttesek minőségi és mennyiségi összetételét 2010. évben. Vizsgálatunk
célja a terület halfaunisztikai felmérésén túl a regionális halegyüttes-szerkezet
leírása, a szakaszléptékű lokális halegyüttesek fajgazdagság és tömegességi szempontú,
valamint kompozíciós összehasonlításai voltak. A területről összesen 13 halfajt mutattunk
ki. Természetesen honos halfajaink közül ötnek (Barbatula barbatula, Squalius cephalus,
Gobio gobio, Alburnoides bipunctatus, Cobitis elongatoides) volt számottevő jelentősege
a regionális halállományban. A korábbi kutatások eredményéhez képest az idegenhonos
ezüstkárász (Carassius gibelio) előfordulási gyakorisága és tömegessége egyaránt jelentősen
nagyobbnak bizonyult. Az egy felmérésre eső lokális fajgazdagság 2 és 11, a tömegesség
4.5 és 151 között változott. Kompozíciós hasonlóságaik alapján a lokális halegyüttesek
hat csoportját azonosítottunk, melyeket a Barbatula barbatula, a Cobitis elongatoides,
a Squalius cephalus – Gobio gobio – Barbatula barbatula együttes, a Squalius cephalus,
az Alburnus alburnus dominanciája, illetve a Carassius gibelio magas relatív tömegessége
jellemzett. Eredményeink megerősítik azt a tapasztalatot, miszerint a patakokon létesített
víztározókból kijutó halfajok számottevően módosíthatják a kisvízfolyások halállományának
összetételét. Rámutatnak arra, hogy a regionális halegyüttesek szakaszléptékű változatossága
az alapvetően fajszegény vízrendszerekben is szorosan összefügg a patakok szakaszléptékű
élőhelyi változatosságával. Ezért a módosított dombvidéki kisvízfolyások élőhely-helyreállításakor
a hossz-szelvény mentén elszórtan, füzérszerűen elhelyezkedő patakszakaszok rehabilitációja
is segítheti a dombvidéki halfajok regionális szintű állománystabilizációját.
