Az Actio Catholica, azaz a Katolikus Akció, a katolikus egyház kiemelkedően fontos
mozgalma volt az I. világháború és a II. Vatikáni Zsinat közötti időszakban. XI. Pius
pápa (1922–1939) buzdítására a világ számos országában létrehozták e mozgalmat azzal
a céllal, hogy a világi híveket jobban bevonják az egyház életébe és munkájába. Magyarországon
az 1930-as évek elején a püspöki kar alapította az Actio Catholicát, amely hivatalosan
egészen az 1990-es rendszerváltásig fennmaradt. Jelen mű célja, hogy átfogó képet
adjon a magyarországi Actio Catholica 1932 és 1948 közötti történetéről, amely bepillantást
enged a korabeli Egyház útkereséseibe a magyar történelem egyik, sorsfordulókkal igencsak
terhes időszakában.
Az Actio Catholicánál, amelyet rövidítve többnyire csak AC-nak hívtak, fontosabb és
sokrétűbb szerepet kevés intézmény töltött be a Magyar Katolikus Egyház életében az
1930-as és 1940-es években. A Horthy-korszak második felében a magyar katolicizmusnak
egyfajta mozgalmi központja volt. Nagymértékben hatott a helyi közösségek életére
az egyházközségeken és az egyesületeken keresztül, ugyanakkor megszervezett számos
országos jelentőségű megmozdulást, sőt az Actio Catholica rendezte meg a nagy nemzetközi
visszhangot kiváltó XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust is.
A második világháborút követő néhány év sajátos körülményei miatt az Actio Catholica
még a korábbiaknál is nagyobb jelentőségre tett szert. Különösen a külföldről érkező
segélyek szétosztásában játszott nagy szerepet. Ezenkívül szülőszövetséget szervezett
a katolikus iskolák védelmére. Fontos szerepet töltött be a katolikus ifjúsági egyesületek
életében, és nagy befolyással rendelkezett a katolikus sajtóban mint az Új Ember laptulajdonosa.
Az Actio Catholica szervezte a Boldogasszony Éve programjait 1947/48-ban.
1948 második felétől kezdve az Actio Catholica tevékenysége viharos gyorsasággal épült
le, az egyre erősödő egyházüldözés megfosztotta attól, hogy hivatását betöltse. A
kommunista diktatúra idején az a hivatal, amelyik a nevet továbbvitte, olyan mértékben
lejáratta az Actio Catholicát, hogy a rendszerváltás után a püspöki kar megszüntette.
