Kérdésfeltevésünket az teszi indokolttá, hogy az oktatás-, nevelésszociológiai
kutatásokban a legerősebb magyarázó erővel bíró kulturális tőke reprodukciójának
vizsgálata elsősorban az izolált egyént tekintette az elemzés tárgyának. Így a figyelem
az egyéni viselkedést magyarázó tipikus demográfiai és státustényezőkre korlátozódik,
a statisztikai feldolgozáskor a hangsúly az individuális cselekvést előrejelző
vagy okozó változók kiválasztásán és összemérésén van. Ez a megközelítés figyelmen
kívül hagyja az egyén önálló döntéseinek kialakulásában a konkrét társadalmi kapcsolatok
szerepét. Mivel meggyőződésünk szerint az egyes tanulók iskolaválasztása, illetve
iskolai teljesítménye nemcsak a vertikális társadalmi struktúrában elfoglalt
helyzet és az egyéni döntések eredménye – hiszen mindezeket erőteljesen módosítja
a konkrét társadalmi környezet egyéni magatartásra gyakorolt hatása –, a különböző
iskolafenntartókhoz tartozó tanulók társadalmi hátterének feltárásakor a kapcsolatháló-
elemzés szemléletmódját is érvényesíteni kívántuk. Így a magyarázatkeresésben nem
az egyének tulajdonságaira vagy kategóriáira összpontosítottunk, hanem a társadalmi
kapcsolatok mintázatainak tulajdonítottunk kiemelt fontosságot, hogy ennek
segítségével kitapinthatóvá váljon a társadalmi tőke elérhetőségének és értékesíthetőségének
mértéke.
