Az írás alapkérdése az, hogy a kétpólusú világrend és annak egyik oszlopa, a szovjet
birodalom összeomlása jelentette kihíváshoz az újjászülető Oroszország miképp alkalmazkodik.1
Szuperhatalomból középhatalommá válva miképp határozza meg saját mozgásterét, hogyan
alakul az atlanti és az európai kapcsolatrendszer egymáshoz viszonyított jelentősége.
A belpolitikában egyre erőteljesebben központosító Vlagyimir Putyin elnök külpolitikai
mozgástere értelemszerűen megnőtt, különösen a szeptember 11-i eseményeket követően.
Milyen következményekkel jár a külpolitikai és a belpolitikai súlypontváltás? Milyen
szerepe van a Jelcin utáni Oroszországnak az új nemzetközi kapcsolatrendszerben? Míg
a legtöbb országban a külpolitika a belpolitika meghosszabbítása, Oroszországban ez
fordítva volt, és jelenleg is fordítva van. A külpolitika a belső, nemzet- és államépítő
törekvések eszköze, és csak ekként érthető.
